Fura egy könyv ez. Mármint az elgondolás. Négy teljesen (talán már túlságosan is) különböző ember épp egyszerre, épp ugyanott szeretne öngyilkos lenni. London, szilveszter éjjel. Az egészből semmi sem lesz, így hát élniük kell tovább, de lehet-e? Mindannyiuknak olyan gondjaik vannak, amik nem éppen a megoldható kategóriába tartoznak, és mégis sikerül. Életben maradnak, és ottlesznek egymásnak. Dióhéjban ennyi a sztori, olyan tipikusan hornbys, zenével, meg soksok bazdmeggel. Mégis valahol a könyv vége felé találtam a legjobb gondolatot, persze úgy igazán köze nincs az egészhez, mégis nagyon tetszik.
"...a név egy fasiszta dolog, és nem engedi, hogy kifejezzük az emberi lényegünket, hanem egyetlen dologgá változtat bennünket."
Nick Hornby - Hosszú út lefelé
2008.05.25. 13:30 Carmencita
Fura egy könyv ez. Mármint az elgondolás. Négy teljesen (talán már túlságosan is) különböző ember épp egyszerre, épp ugyanott szeretne öngyilkos lenni. London, szilveszter éjjel. Az egészből semmi sem lesz, így hát élniük kell tovább, de lehet-e? Mindannyiuknak olyan gondjaik vannak, amik nem éppen a megoldható kategóriába tartoznak, és mégis sikerül. Életben maradnak, és ottlesznek egymásnak. Dióhéjban ennyi a sztori, olyan tipikusan hornbys, zenével, meg soksok bazdmeggel. Mégis valahol a könyv vége felé találtam a legjobb gondolatot, persze úgy igazán köze nincs az egészhez, mégis nagyon tetszik.
"...a név egy fasiszta dolog, és nem engedi, hogy kifejezzük az emberi lényegünket, hanem egyetlen dologgá változtat bennünket."
Szólj hozzá!
Címkék: kedvenc nick hornby ladlit
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://olvassunk.blog.hu/api/trackback/id/tr61513600
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
