Olvasónapló

Tegnap befejeztem (végre) A parfümöt. Mivel a történetet már ismertem a filmből, így semmi meglepő nem volt benne, ezért a végén már csak túl akartam esni rajta és kicsit nyögvenyelősen ment az olvasás. Ezt leszámítva az eleje, a közepe, a vége, az egész felépítése mind nagyon nagyon tetszett, és ez tényleg egy jó történet. Az külön megragadta a figyelmemet, hogy egy csomó műfaj keveredik benne, néha meglehetősen mai nyelvezetet használ, ami a törétnet korát tekintve megintcsak izgalmas, aztán azzal is sokkolt időnként az író, hogy Grenouille monológjába pillanthatunk be. Összességében egy rettentő katyvasz is lehetett volna ennek a sokmindennek az alkalmazása, valahogy nekem mégis egyensúlyban maradt minden. Mellesleg épp a születési évemben jelent meg, de ez persze csak nekem fontos. Az író életéről egyébként nagyon keveset lehet tudni, elzárkózik a nyilvánosságtól, ez pedig nagy segítség abban, hogy elsajátítsam Jauss recepcelméletét, amit olyan nagyon sulykolnak belénk az egyetemen, és amit olyan nagyon nem vesznek figyelembe a középsikolában. Egyébként ha valaki még egyéb érdekességre kíváncsi, akkor tessék: Kurt Cobain egyik kedvenc könyve is ez volt, és az In Utero album egyik számát is a könyv inspirálta. Sőt. Egy portugál metálbandát is megihletett. Ezenkívül az Airt és a Rammsteint is. Érdekes.