Olvasónapló

Augusztus óta várt rám a könyvespolcon, hogy elolvassam George Orwell 1984 című regényét, és jelentem, mai napon befejeztem. Felkavaró, és megrázó, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy 1984 nem olyan volt, mint a regényben leírt világ. Mai fejjel, mai gondolkodással azt mondanám, hogy képtelen lettem volna élni egy ilyen világban, de ha jobban meggondolom, az életösztön mindig erősebb az emberben, semmint hogy valami gyötrő hatalmat ne tudna elviselni.
A sztori mellett Orwell stílusa nekem nagyon bejön. Pont mikor elkezdtem volna unni a sok mesét az Angszocról, meg Goldstein könyvét, mindig jött valami váratlan esemény, amire elkerekedett a szemem, és aztán legszívesebben felfaltam volna a betűket, csak, hogy minél hamarabb tudjam, hogy mi a vége. Amikor pedig befejeztem, önkéntelenül is arra gondoltam, hogy velem mit tettek volna a 101es szobában. És őszintén szólva nem tudom. Félek nagyon sok mindentől, de hogy iszonyodjak valamitől annyira, hogy akármit megtennék annak elkerülésére...hát nemtom. Nekem nincs ilyen. Ami akkor azt jelenti, hogy remek tagja lehetnék a Testvériségnek? Vagy mi?
Mellesleg érdekes, hogy a szerelmi szálban majdnem biztos voltam, hogy be fog következni, pedig nem olvastam szinopszist, meg semmit. Hiába, csalhatatlan a megérzésem ilyen ügyekben. Jajj, nagyon tetszett. Ide nekem a filmet is.