Olvasónapló

Elég régen írtam már, viszont most eljött az idő az aktualizálásra. Visszamenőleg már nincs kedvem megírni, hogyan éreztem magam, hogyan hatott rám egy-egy könyv akkor, de megpróbálom mostantól rendesen vezetni ezt a naplót. Ennyi kitérő után akkor most rátérnék az utolsó aktuálisra, amiből film is készült Christian Bale és Hugh Jackman főszereplésével (nyamm). Mivel a film tetszett (igaz csak sokadszori nézésre, mert a kezdeti zavaros képen nehezen jutottam túl) amikor megláttam a könyvet, tudtam, hogy el kell olvasnom. És milyen jól tettem. A cselekmény sokkal bonyolultabb, és némi változtatást is végrehajtottak a forgatókönyv írók, de úgy tudom, hogy az író elfogadta és nagyszerűnek tartotta az újraírt sztorit. Persze a lényeg maradt ugyanaz, és hiába tudtam a trükk lényegét, az egész könyv olyan újdonsággal hatott rám, hogy a végén csak tátottam a számat és azt kiabáltam, hogy Ez de kurva jó volt! Aki esetleg nem ismerné: a cselekmény két sikeres bűvész életrajza köré épül, akik olyan halálos ellenségek voltak, hogy az még évtizedekkel későbbi leszármazottaikra is kihatott. A háttérben egy olyan trükk ál, amit mindketten végrehajtanak műsoraikban, de egyikük sem tudja, hogy a másik hogy csinálta. Ez rettentően bosszantja őket, és bár néha véget szeretnének vetni a viszálynak, a bűvészek világában máshogy vannak a szabályok. Sok mindent megtudunk a bűvészekről és mesterségükről is, főleg a kezdetekben, amikor kitanulják ezt a mesterséget. Gyerekkoromban kaptam egyszer egy bűvésztrükköt és a hozzá való dolgokat, és miután néhányszor elpróbáltam, megmutattam anyunak is. Nem volt elájulva, sőt ha jól emlékszem nem is érette, hogy most minek kellett volna történnie. Most már tudom, hogy mi volt a baj: nem adtam elő, nem vezettem fel, nem építettem köré misztikumot, ahogy azt kell. Miközben olvastam, egyszer a metrón ült mellettem egy srác, aki néhány pénzérme eltüntetésével trükközött, illetve gyakorolta a profi kézmozdulatot, és azonnal más szemmel néztem rá. A könyv egyetlen hibája a rengeteg fordítási és sajtóhiba, a néha magyartalan mondatok, de majd a következő kiadásra biztos jobb lesz.